Füzi Róbert: Legszebb emlékem, amikor Tigrises játékosként kaptam meg életem első válogatott meghívóját.
A soproni bedobó NB1-ben bizonyíthat.

A fiatal, 21 éves tehetség a kosárlabdázás alapjait a Soproni Tigrisek SE csapatánál sajátította el. Onnan a Soproni Sportiskolához, aztán az NB1/B-s SMAFC csapatához került, majd a HOYA – Pannon Egyetem Veszprém csapatát erősítette a csonka szezonban. Ahol pályára került, ott tette, amit tennie kell, bizonyította, helye van a legjobbak között. Klubcsapatai mellett a korosztályos válogatottakban is számítottak rá.
Most a kemény munka meghozta gyümölcsét, egy álom valósággá válik, hiszen Robi június közepén profi szerződést írhatott alá, jövő évtől az NB1-ben szereplő Jászberény játékosa.

Most Robit a múltról és a jelenről kérdeztük:

– Mikor ismerkedtél meg a kosárlabdával?
– 2005-ben, első osztályos koromban ismerkedtem meg a sportággal, amikor a szüleim beírattak kosárlabdázni az iskolás csapatba, ahol elkezdtem tanulni.

– Hogy emlékszel vissza a Tigrises éveidre, azaz a kezdetekre?
– 8 évig játszottam a Tigriseknél, majdnem teljes utánpótlás koromban. Nagyon szép évek voltak, egész életemben emlékezni fogok erre az időszakra. Legszebb emlékem, hogy 14 évesen, Tigrises játékosként kaptam meg életem első válogatott meghívóját.

– Ki volt a legmeghatározóbb személy eddigi pályafutásod során?
– Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Szerencsére rengeteg, nagyon jó szakemberrel dolgozhattam idáig együtt, akár az eddigi klubjaimat, akár az utánpótlás válogatottak szakmai stábját nézve. Ha mégis ki kell választanom egyet, Balogh Mártont mondom. Nála kezdtem el kosárlabdázni és sok-sok évig voltam a játékosa. Rengeteg dolgot tanultam tőle a sportágról, illetve az életről is. Azóta is nagyon jó barátok vagyunk és hálás vagyok neki mindenért.

– Milyen érzés aláírni az első osztályba, mit vársz a következő szezontól?
– Szerintem minden magyar kosárlabdázó álma, hogy egyszer a legmagasabb hazai bajnokságban játszhasson. Szerencsére nekem megadatott ez a lehetőség, nagyon boldog vagyok. Továbbra is keményen dolgozom, hogy minél több percet kiharcolhassak magamnak az A csoportban és hogy a csapatommal minél jobb eredményt érjünk el a következő szezonban.

– Mit üzensz a jövő kosarasasainak, a kis Tigriseknek?
– Minden, amit a kosárlabdába fektetnek, idő, energia, illetve edzés kifizetődik majd egy nap a jövőben. Higgyenek magukban és edzőikben, mindig a legjobb tudásukat adják, legyenek szorgalmasok, szerények és kitartóak. Ha ezek megvannak, bárhova eljuthatnak a kosárlabdában.

Megkérdeztük Robi gyermekkori edzőit, hogy emlékeznek vissza az utánpótlás évekre:

Halász Tamás:
Robi már akkor is nagyon kiemelkedett társai közül és nem csak azzal, hogy magasabb, erősebb volt és nagyot ugrott, hanem szívesen vállalta a kulcsember szerepet magára. Sokszor nagy szerep hárult rá támadásban, ami szerintem a Tigrises évei alatt a legtöbb pluszt adta neki, és ez a mai napig meghatározó a karrierjében. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a mi játékosunk volt, vele és Balogh Marcival is jó barátságot ápolunk a mai napig.
Szívből örülök, hogy Nb1-ben folytatja és kívánom neki, hogy teljesüljön minden, amit eltervezett! Hajrá Robi!

Balogh Márton:
Robi 6 éves korában jött le hozzám edzésre, hogy kosarazni szeretne. Kissrác kora óta nagyon szorgalmas volt, mindig sok energiát fordított a kosárlabda tanulására. Tehetsége, fizikai adottságai és az előbb említett szorgalma eredményeképpen 13 éves korától kezdett kiemelkedni a korosztályos mezőnyből. 14 éves korától kezdve a korosztályos válogatottakban is kiemelkedően szerepelt. A közös munkával eltöltött 8 év az én életemben is különleges időszak volt, rendkívül büszke vagyok arra, hogy élvonalbeli játékossá fejlődött, és egyúttal arra is, hogy azóta is jó barátságban vagyunk.