Kenguru csapat

1. Helyzetelemzés:

Személyi feltételek:

Pálla Zoltán edző (1976.12.20.) Tanulmányok: Középiskola: Soproni Széchenyi István Gimnázium Egyetem: Nyugat-magyarországi Egyetem – közgazdász szak Sportággal kapcsolatos tevékenységek:  Játékos:           NB I.junior Soproni MAFC  NB II. Várpalota Játékvezető:    NB I. A csoportos játékvezető 2007. óta nemzetközi játékvezető Edző:  2000 óta Soproni Tigrisek SE kenguru, gyerek, kadett, NB II-es csapatainál. Eredmények:  Az 1992-es korosztállyal: 2002-ben Kenguru Országos Döntő 4. hely 2004-ben Serdülő Országos Döntőbe jutás NB II-es csapattal: 2009. Hepp Kupa döntő – egyedüli amatőr csapatként 2009. II. helyezés a Nyugat-D.túli régióban

Másodedző: Bíró Levente (1992.)

Kenguru korosztálytól az NB II-es csapatig a Soproni Tigrisekben járta végig a kosárlabda korosztályokat.

 Tárgyi feltételek:

 –          Edzések a Soproni Belvárosi Csarnokban vannak heti 3 alkalommal. Ügyesebbeknek és lelkesebbeknek  plusz egy alkalommal van lehetőség.

–          Rendelkezésünkre áll mini palánk és megfelelő mennyiségű mini kosárlabda (5-ös méretű).

–          Beszereztem labdavezető szemüvegeket és egyensúly javításához „libikóka” segédeszközt.

–          A csapat minden játékosa rendelkezik saját, általa választott számozású csapatmezzel és bemelegítő pólóval.

Versenyeztetés:

–          A Kenguru bajnokság szombathelyi régiós központjához tartozunk és a szombathelyi csoportban játszunk, a versenyrendszernek megfelelően a B és a C csoportban.

–          Ezen kívül folyamatosan játszunk edzőmérkőzéseket magyar és osztrák csapatokkal (amikor nincsen fordulónk).

Évkezdet és a csapat:

A csapat az előző évben állt össze. 8 sráccal kezdtem az évet teljesen kezdőként, mivel 7-en kiöregedtek ebből a korosztályból. Az iskolakezdéssel még 7 új játékos érkezett. Így kezdetben a tudás és ügyesség tekintetében nagyon heterogén volt a társaság, mely fokozatosan tűnik el az alaptudás elsajátításával. Az újak felzárkóztatása és az ügyesebb gyerekek tudásszintjének gyarapítása párhuzamosan zajlik.

Csapatom nem túl magas gyerekekből áll, de nagy részük jó küzdőszellemű, szorgalmas, harcos, jó mentalitású játékos. Nem elhanyagolható, hogy a társaság fele még jövőre illetve utána is ebben a korosztályban fog versenyezni.

 Tehetséges játékosok:

Csátaljay Barna          (2002)
Csátaljay Péter           (2004)
Gundinger Soma        (2001)
Szilágyi Ákos                         (2002)

2. Cél – átfogó terv:

            Kisgyerekeknél, mint edző, elsődleges feladatom a széles tömegbázis kialakítása, mely biztosítani fogja a későbbiekre a kosárlabda népszerűségét és a tehetséges fiatalok kiválasztását. Éppen ezért nem szabad ebben a korban eltanácsolni gyerekeket, hanem meg kell mutatni számukra a sport és a sportág szépségét, hogy a kosárlabdához valamilyen formában kötődésük legyen. (A későbbiekben akár játékvezető, edző, klubvezető, szponzor formájában.)

            A kenguru csapatnál a célom a gyermekek testi egészségének megőrzése a fejlődésük elérése mellett, az alapvető erkölcsi normák betartása és betartatása, hogy mint sportolók mindig példát mutassanak másoknak az élet más területein is. Éppen ezért az edzéseken és a mérkőzéseken a gyerekek mellett a szülőktől is megkövetelem az etikus magatartást. Elsődleges a fair play! Mindig tiszteletre tanítom őket az ellenfél játékosaival, edzőivel és a játékvezetőkkel szemben.

            Ezen a téren nagyon jó úton járunk, hiszen mérkőzéseinket már most is a jó hangulat és sportszerűség jellemzi a pályán és a nézőtéren egyaránt. A szülőktől is csak a pozitív szemléletet fogadom el a mérkőzés összes résztvevőjével szemben. A felnőttek ebben, teljes mértékben partnerek. Bizalommal vannak az egyesület iránt, és elfogadják, hogy a szakmáért az edző a felelős és ennek megfelelően mindenben támogatnak. Ennek a jó viszonynak a fenntartása is folyamatos célom és feladatom.

            Mint nemzetközi játékvezető folyamatosan tudok fontos információkat szerezni a külföldi kosárlabdáról és nevelésről. Ennek is köszönhető, hogy jó kapcsolatot ápolunk külföldi csapatokkal, szervezetekkel, folyamatos megmérettetést, tapasztalatszerzést, élményeket biztosítva játékosok és edzőik számára.

            A legfiatalabbaknál összhangba kell hozni az idegrendszerüket a testükkel, izomzatukkal, mind a futás, járás, ugrás, dobás, hajítás, elkapás terén. Igen gyors a motoros tanulási képességük, sok új mozgást tudnak megtanulni. Gyorsan javul a ritmusérzékük, koordinációs mozgásuk, és egyre kevesebb felesleges mozdulatot, mozgást végeznek. A gyermek fejlődésének ezen időszakában, igen fontos a játékosság, maga a játék, mellyel elkerüljük a monotonitást az edzésen.

Ehhez:

–          olyan játékokat játszunk, melyek fejlesztik a tér- idő- ritmus érzékelését. A labdás gyakorlatokkal pedig a kétoldalúságot és a testérzékelést.

–          fontos a mozgás-koordinációs gyakorlatok, a testtartást javító feladatok elvégzése
különböző játékokon keresztül tanulják meg, hogyan kell egyénileg, párban és csapatban játszani.

–          a labdás gyakorlás fő céljai a fentiek megerősítésén kívül a labdavezetés, dobás, elkapás, időzítés és helyezkedés.

3. Edzések száma és ideje:

            – Kezdő, fiatal kengurusoknak 3 alkalom hetente.

            – Idősebb kengurusoknak heti 4 alkalom.

            – Egy edzésre 90 perc áll rendelkezésünkre.

Az edzés általános felépítése:

            – 5 perc szabad játék

            – 5 perc nyújtás

            – 12 perc mozgás koordinációs gyakorlatok

            – 20 perc technika

            – 15 perc labdakezelés, labdás ügyességi feladatok

            – 10 perc küzdőképesség fejlesztés

            – 18 perc kosárlabda játék

            – 5 perc nyújtás

4. Éves feladatok felépítése

Fontos alapelvnek tartom a stabil, precíz és jó alapok lerakását. Nem szabad sietni!!!
Gyakran visszatérve kell ismételni és ki kell elégíteni a gyerekek játékigényét, de nem csak a kosarazással.

Először a kosárlabda alap technikai elemeit kell megtanítani, és ezeket kell folyamatosan összekapcsolni egymással, kezdetben az egyszerűbb gyakorlatok, majd az egyre összetettebbek segítségével.

Emellett lényeges a labda nélküli mozgások tanítása és azok összehangolása a fent említett technikai elemekkel. Nagyon fontos a már megtanult technikák versenyhelyzetben, és támadó- védő egységben is történő alkalmazása.

Technika:

1. Alapállás (labdatartás, fogás, dobás előtt, labdavezetés előtt)
2. Indulás- megállás (rövid, hosszú – együtemű, kétütemű)
3. Sarkazás
4. Átadások
5. Labdavezetés, labdavezető cselek
6. Dobás
7. Védekezés (alapállás, láb- és karmunka)

Taktika:

–          1:1 elleni támadás és védekezés kiemelten

–          kezdjék megtanulni, hogy más is van rajtuk kívül a pályán, rá kell vezetni őket erre támadásban és védekezésben

–          alapvető kosárlabda szabályok megtanítása (vonalakkal kapcsolatban, lépéshiba, kétszer indulás)

Technika:

1. Alapállás

            – alap labdatartás (behajlított láb, nincs csámpázás, egyenes törzs, kar,kéz, ujjak, fej)

            – dobásnál

            – sarkazásnál

            – elkapásnál

            – átadásnál

Mindezek összekapcsolása nem túl bonyolultan, ügyelve a labda forgatására, fogására egyik helyzetből a másikba és közben a tenyér ne érintkezzen a labdával.

2. Labdavezetés

            – állóhelyben különböző sebességgel és magasságban

            – mozgás közben ugyanígy

            – kéz és irányváltással

            – ügyesebbek elkezdhetik tanulni a labdavezető cseleket

Mindkét kézzel kell gyakorolni. Fokozatosan védőt kapcsolni a gyakorlatokba, aki egyre aktívabb lehet. A cselezéseknél a labdát le kell szorítani, minél alacsonyabban használni, megpróbálni a sebességgel is játszani.

3. Elindulás – megállás

            – hosszú indulás

            – rövid indulás

            – együtemű megállás

            – kétütemű megállás

            – ezek összekapcsolása

Mindig törekedni kell rá, hogy a gyerekek behajlított lábbal, mélyen hajtsák végre a gyakorlatokat és egyre nagyobb sebesség alkalmazásával. Mindkét irányba.  Sose nézzék a labdát. Végül a cselezéseket is be kell vonni a feladatokba.

4. Sarkazás

Egyszerű sarkazó mozdulatok, melyek a gyerekek számára elsősorban még csak biztonságot nyújtanak a játék közbeni megszorult helyzetben. Már most meg kell követelni, hogy mélyen maradjanak, próbálják fejüket fenntartani és minél határozottabb mozdulatokat végrehajtani és közben próbálják a labdát eldugni.

5. 
   Indulás – megállás – sarkazás kombinációi
6. 
   Dobás

Sok dobó feladatot kell végeztetni velük nem csak kosárra, hanem egyéb játékokban is
(Pl.: célba dobások, kidobók…). Meg kell nekik tanítani, hogyan tudnak nagyobbat és pontosan dobni, illetve a labdát könnyebben elkapni.

            – a labda ne találkozzon a tenyérrel, hanem csak az ujjakkal

            – egy kezes dobások a gyengébb kézzel is

            – kétkezes dobások

            – készenlét a labda elkapásához

            – a labda elkapásai egy illetve két kézzel

Előbbieket javítani és figyelni álló helyzetből és mozgás közben.

Kosárlabda dobások:

– fektetett dobás „ziccer”
– álló helyből, közelről dobás „büntető”

 Fektetett dobás:

–          tanítása visszafelé történik a befejező mozdulattól a mozgásból történőig.

–          gyűrű közeléből csak a dobás indítása és befejezése bekészített helyzetből, állóhelyből

–          előbbi alapállásból a labda felhozatalával

–          dobóláb emelésének kiegészítésével

–          egy lépéssel hátrébbról, hármas fenyegetéses helyzetből, az utolsó lépéssel felugorva egy lábról

–          kettő lépésnyi távolságból a két utolsó lépés kilépésével, a második megnyújtásával és dinamizálásával

–          a gyűrűtől három lépésnyi távolságból, hosszú indulással, egy leütéssel, kilépve rendesen

–          labdavezetésből fektetett dobás

–          első évben 70-30 %-os arányban az ügyesebb oldalról

–          második évben gyengébb oldalról is 70-30 %-os arányban
Büntető dobás:

 –          alapállása a hármas fenyegetés

–          figyelni a helyes lábtartásra (cipők orrai párhuzamosan, térdek behajlítva előre)

–          törzs egyenes, tekintet fenn

–          könyök és dobó kéz csuklója a labda alatt

–          támaszkéz lazán oldalt

–          labda kidobása, kivezetése. A lábat és a kart együtt kell kinyújtani, dobó kezet kivezetve és fennhagyva a célra mutatva.

Először egy lépés távolságból egy kézzel kezdeni 45°-ból, majd szemből. Utána kiegészítve a támaszkézzel. A távolságot fokozatosan lehet növelni maximum a büntető távolságáig.

 Labda nélküli kosárlabda

             1.Védekezés

– alapállás: cipők orra, „nincs csámpázás”, térd behajlítva, törzs egyenes,

   tekintet fenn, megfelelő karhasználat, a labda követésével

                        – közben taposás

                        – átlós védő lábmunka és szembe kerülés a támadóval

                        – futás – védő lábmunka – futás kombinációja

                        – az ember és a védett kosár között maradni

                        – legyen egyre agresszívabb

                        – egész pályás letámadás

2. Támadás

                        – sebesség és irányváltások

                        – befutás, felkészülve a labda megfogására

                        – passz után ne álljanak meg

                        – pályán való elhelyezkedés, legalapvetőbb az 5 szektor megismerése

                        – ne ácsorogjanak a pályán

Taktika:

-1:1 elleni támadás

– cél a védő kicselezése

– minél egyszerűbb és gyorsabb kosárszerzés, a lehető legközelebbről és lehetőleg 

   ziccerrel befejezve

– csapatban gondolkodva, a labda nélküli játékos minél előbb kerüljön a labdás elé

– a labdás találja meg az üres társát a pályán és keresse a labdával

– add és fuss játék

– megfelelő távolságot tartani a labdás játékostól (minimum 2 méter)

A fent említett gyakorlatokat és elveket az alábbi játékhelyzetekben gyakorolják:

1:1, 2:1, 2:2, 3:2, 3:3, 5:5

Ebben a korosztályban még nem különböztetünk meg posztokat, tehát minden játékost mezőnyposztnak megfelelően képzünk. Erre azért van szükség, mert nem tudhatjuk, hogy melyik gyermek, milyen ütemben és mértékben fog növekedni