Több szakemberrel és felsőoktatási intézménnyel kötöttünk együttműködési megállapodást, amelynek keretében kidolgoztuk a kondicionális képességek fejlesztésének szakmai anyagát is.
Kondicionális képességek fejlesztése
Kondicionális képességeken a sporttevékenységek eredményes űzését biztosító, elsősorban az erőnléthez kapcsolódó képességek összességét értjük.
A kondicionális képességek csoportjába elsősorban az erő, a gyorsaság és az állóképesség tartoznak. A kondicionális képességek hátterében biológiai tényezők húzódnak meg, amelyek közül a legjelentősebbek: az izom kontraktilitása (izomrosttípus, izomrostok száma, keresztmetszete); anyagcseréje (izom-összehúzódás energiaellátottságának módjai); és az idegimpulzus (az összehúzódást-ellazulást kiváltó folyamatok). A felsorolt biológiai folyamatok más-más hangsúlyt kapnak az egyes kondicionális képességekben. Így válik lehetővé jól elkülöníthető fejlesztésük. Az erőkifejtés nagysága a kontraktilitási tényezőktől, az állóképesség az anyagcsere-folyamatoktól, a gyorsaság az ingerületvezetés és izom-összehúzódás gyorsaságától függ.
A kondicionális képességek között kölcsönhatás, átfedés áll fenn. A kosárlabdázás eredményes űzéséhez is többféle képesség együttes megléte, speciális formája szükséges.
A kondicionális képességfejlesztés aránya a korosztályos felkészítésben
Kenguru korosztály U 11
· A fő cél a szervezet sokoldalú előkészítése, a keringési és légző rendszer fejlesztése. Mindezek fejlesztése elsősorban játékos, szórakoztató feladatokban nyilvánul meg.
Gyermek korosztály U12
· Labdás és labda nélküli technikai alapelemek 70 %
· Egyéni taktika 10 %
· Kondicionális képességfejlesztés 20 %
Serdülő korosztály U14
· Labdás és labda nélküli technikai alapelemek 50 %
· Egyéni és csapatrész taktika 30 %
· Kondicionális képességfejlesztés 20 %
Kadett korosztály U16
· Technika és egyéni taktika 30 %
· Csapatrész és csapat taktika 45 %
· Kondicionális képességfejlesztés 25 %
Junior korosztály U18
· Techmika 15 %
· Taktika 40 %
· Kondicionális képességfejlesztés 25 %
· Játék 20 %
A kondicionális képességek fejlesztése
Az állóképesség
Az állóképesség a szervezet fáradással szembeni ellenálló képessége a hosszantartó sporttevékenységeknél. Az a kondicionális tulajdonság, amely az átlagosnál nagyobb terhelésekkel szembeni ellenállást és gyors helyreállítódást tesz lehetővé.
Az állóképesség függ: a keringési-légzési működés szintjétől, az anyagcsere-folyamatok szintjétől, a mozgatórendszer, különösen az izomzat minőségétől, a mozgáskoordináció tökéletességétől, valamint a motivációs és pszichikai tényezőktől.
Az állóképesség edzése:
Aerob állóképesség
Az alap (aerob) állóképesség edzése a 7 – 14 éves kor (kenguru, gyermek és serdülő korosztály) központi kérdése.
Fejlesztése elsősorban tartós módszerrel (egyenletes vagy váltakozó iramban), pihenőidő nélkül, a maximális pulzusszám 60-80 %-ával végezett folyamatos terhelésekkel valósulhat meg.
Az alapállóképesség fejlesztésének célja az oxigénfelvétel (aerob kapacitás) és szállítás maximális színvonalának kifejlesztése, maximális színvonalának fenntartása, valamint a légzés és vérkeringés gyors és maximális szintű alkalmazkodásának kialakítása, mindezzel a szervezet előkészítése a magasabb szintű sportteljesítményre.
Az alapállóképesség már az első gyermekkor végétől (7. évtől) az alkalmazkodás szerkezeti (pl. szívméret) és működési jelenségeit jelző módon jól fejleszthető. Ehhez elsősorban a sokmozgásos játékok és, ha a monotónia feloldható, az aerob viszonyok között zajló folyamatos, tartós terhelések használhatók fel.
Gyakorlatok:
· egyenletes iramú és váltakozó iramú futások, melyet labdás technikai elemekkel (labdavezetés, irányváltások, átadások, kosárradobások) kiegészítve sportágspecifikus formában is végeztethetünk.
· gimnasztika folyamatos gyakorlatvezetéssel, keringésfokozó átmenet gyakorlatokkal
· kosárlabda játékot előkészítő sokmozgásos játékok, fogójátékok, egyéb sportjátékok
· kosárlabda játék (pl. 5-5 elleni játék)
· kiegészítő sportként úszás
Anaerob állóképesség
Az anaerob állóképesség fejlesztésének szenzitív időszaka a 13 – 17 éves kor (serdülő, kadett, junior korosztály) közötti időszak.
A speciális, gyorsasági (anaerob) állóképesség alapjai már gyermekkortól (7-8- éves) a sokmozgásos játékokkal fejleszthetők. Az életkor növekedésével párhuzamosan pedig a játékokhoz hasonló szabálytalan szakaszos terhelésekkel más edzéseszközök is felhasználhatók. Serdülő kort megelőzően az interval módszer csak „mini” változatban végeztethető (pl. kosárlabda specifikus váltóversenyek, 10-30 m távon)!
A serdülőkortól kezdődően (fiúk 13-16 év) lehet a szabályozott tartamú terhelésekkel és pihenőkkel adagolt interval terhelést felhasználni a fejlesztéshez.
A terhelés – pihenés arányainak megválasztásakor törekedni kell arra, hogy a gyakorlatokat magas intenzitással végeztessük (maximális pulzusszám 80 – 90 %-a), a pihenő szakaszok pedig a pulzus kb. 120-130-as értékre történő visszaeséséig tartsanak! Az egyes gyakorlatokon belül az aktív munkaszakaszok időtartamát a mérkőzéseken előforduló terhelések becsült időtartamához igazítva tanácsos megválasztani!
Gyakorlatok:
· iramfutások 200 – 400 – 600 m-en
· versenygyakorlatok
· nagy sebességgel végrehajtott lefutások (páros, hármas, ötös)
· indítás, lerohanás gyakorlatai
· magas intenzitású kosárlabda játék
Szenzitív időszakok az állóképesség fejlesztésében:
· aerob állóképesség: 7 – 14 éves kor
· anaerob állóképesség: 13 – 17 éves kor
Az erő
Az erő az emberi test mozdulataiban, mozgásaiban, mozgássorozataiban erőgyakorlatok és testgyakorlatok formáiban nyilvánul meg.
Az erőkifejtés nagysága függ a gerincvelőből az izomhoz érkező ingerület jellegétől, illetve az izom tömegétől és az ingerületre adott válaszától.
Az erőfejlesztés szempontjából megkülönböztethetünk általános erőt, és speciális erőfajtákat. Az általános erő fejlesztése megteremti a feltételeket a speciális erőfajták fejlesztéséhez.
Speciális erőfajták:
Maximális erő: az a legnagyobb erő, amit az ember akaratlagosan ki tud fejteni. Az izom maximális összehúzódásával, maximális erőkifejtéssel jön létre.
Gyorserő: az izomnak az a képessége mellyel nagy ellenállást nagy gyorsasággal képes legyőzni. A kosárlabdában a gyorserő (robbanékonyság) elsőrendű teljesítmény-meghatározó szerepet tölt be, hiszen befolyásolja az elrugaszkodások, átadások, felugrások, gyors megindulásnak, megállások, irányváltások végrehajtását.
Erőállóképesség: a szervezet fáradással szembeni ellenálló képessége, hosszan tartó, nagy erőkifejtéseknél.
Az erő fejlesztése
A kenguru, gyermek és serdülő korosztályokban:
Az erőfejlesztésében a hangsúlyt az életkori sajátosságok figyelembevételével a sokoldalú képzésre kell helyezni, fő cél az általános erőfejlesztés. Ebben a korban nincsen klasszikus (súlyzós), valamint statikus erőfejlesztés. A dinamikus erő fejlesztése saját testsúllyal, vagy kis kézi szerekkel történik (pl. medicinlabda). A speciális erőfajták közül a gyorserő és az erőállóképesség fejlesztésével is foglalkozni kell, de nem elszigetelt formában.
Gyakorlatok:
· saját testsúllyal végzett gyakorlatok
· megindulások, megállások, kitámasztások, felugrások, átugrások akadályok felett
· szökdelő iskola, váltott lábú szökdelések, sorozatugrások egy és páros lábon
· törzsizmok erősítése (hasizom, hátizom), stabilizáló gyakorlatok: felülések, lebegőülések, törzsemelések, akár kosárlabdával végzett ügyességfejlesztéssel egybekötve
· vállöv erősítése: utánzójárások, könnyített fekvőtámaszban és fekvőtámaszban karhajlítás-nyújtás, átadások kosárlabdával átadások medicin labdával egy és két kézzel
Kadett korosztályokban:
A kosárlabdaedzésbe épített gyakorlatok mellett, heti 2 x 30 percben megkezdődik a külön foglalkozásként edzéstervbe épített erőfejlesztés. A gyakorlatokat saját testsúllyal, vagy minimális súlyterheléssel, nehezített szerekkel, elsősorban a robbanékony gyorserő fejlesztésének céljával végeztetjük.
Junior korosztályban:
A heti 2 x 30 perc saját testsúllyal végezett erősítés mellett 2 x 45 percben megkezdődik a súlyzós és erőfejlesztő gépeken végezhető gyakorlatok alkalmazása is, elsősorban előkészítő célzattal, ahol a cél a helyes technika (mozgás kivitelezése, légvétel) kialakítása.
Szenzitív időszakok az erőfejlesztésben:
Maximális erő: 15-16 éves kor felett
Gyorserő: 8-13 év
Erő állóképesség: 9-15 év
Gyorsaság
Az a kondicionális képesség, amely a mozgások lehető legnagyobb sebességű végrehajtását teszi lehetővé. A gyorsaság elemi megnyilvánulási formái a reagálás gyorsasága, a mozdulatgyorsaság és a mozgások (futás) gyorsasága, frekvenciája.
A gyorsaság fejlesztése:
A gyorsaságfejlesztés elméleti módszerei:
· a globális (komplex) módszer, mely szerint minden gyakorlatot a lehető legnagyobb sebességgel kell végrehajtani.
· analitikus módszer, amely a sporttechnikához szükséges gyorsaság összetevőinek külön fejlesztését, így külön képességfejlesztést és külön technikatanítást ír elő.
A gyorsaságfejlesztés gyakorlati módszere:
· ismétléses módszer: munka – pihenő – munka szakaszok váltják egymást, a pihenőidő hossza teljes kipihenésig tart. A táv, az időtartam legyen olyan, hogy a sportoló ne kényszerüljön az iram csökkentésére. Minél többször éri el, vagy szárnyalja túl a sportoló saját, addigi gyorsaságát, annál hatásosabb ingert alkalmazunk a gyorsaságfejlesztésre. Ez a döntő feladat. A pihenők feladata az, hogy a következő ismétlés maximális iramú végrehajtásához megteremtse a feltételeket, illetve nagyszámú ismétlés esetén elősegítsék a központi idegrendszer kipihenését.
A gyorsaságfejlesztés kritériumai:
· Pihent állapot. A gyorsasági edzések legfőbb feltétele a pihent állapot. Ezért a gyorsasági gyakorlatok az edzés első részében, ill. a heti edzéseken lehetőleg a pihenőnapot követő edzésen szerepeljenek.
· Tökéletes technika: a jó technika adja meg a feltételt a maximálisan gyors mozgáshoz. A technika legyen olyan szintű, hogy a sportoló a figyelmét az erőfeszítésre összpontosíthassa.
· Gyakorlat közben sem lehet fáradt: ha a mozgásgyorsaság csökken (gyakorlat közben, vagy többszöri ismétlés után), akkor abba kell hagyni a gyakorlást, mert az már egy másik képességet, a gyorsasági állóképességet fejleszti.
Gyakorlatok a gyorsaság összetevőinek fejlesztésére:
· futóiskola gyakorlatok: célja a helyes futótechnika és koordináció kialakítása, megszilárdítása.
· a lépéshossz (futóiskola gyakorlatok, futások kül. jelek, alacsony akadályok felett, enyhe lejtőn lefelé futás) és a lépésfrekvencia növelése
· mozgékonysági (agility) gyakorlatok koordinációs létra használatával
· a láb robbanékony gyorserejének fejlesztése: szökdelések, ugrások, felugrások, mélybeugrások, súlyzós gyorserő fejlesztés (junior korosztályban)
· reakciógyorsaság fejlesztése: rajtgyakorlatok különböző kiinduló helyzetekből, reakciógyakorlatok versenyhelyzetben,
· gyorsulási képesség: rövid távokon maximális sebességre való felgyorsulás
· vágta, v. sprintgyorsaság (gyorskoordinációs módszerek) fejlesztése: cél, hogy a sportoló átléphesse a maximális sebességét, és ezt átépítse a maximális akaratlagos végrehajtásba is. Sprintek, repülő (táv középső része) és fokozó (utolsó pár méter a legnagyobb sebességgel) futások 20 – 30 – 60 m-en
· mozdulatgyorsaság fejlesztése: összekapcsolt technikai elemek végrehajtása rövid idő alatt, maximális intenzitással.
Szenzitív időszakok a gyorsaságfejlesztésben:
· Gyorserő: 9-12 éves kor körül
· Gyorsasági állóképesség: 12-14
· Reakciógyorsaság: 7-12
· Gyorsulási képesség: 13-16
· Vágta gyorsaság: 13-16
· Mozdulatgyorsaság. 8-13 (lányok), 8-15 (fiúk)
A gyorsaság elemi összetevőinek fejlesztése a kenguru, gyerek, serdülő korosztályokban a sokoldalú munkába ágyazva valósítható meg.
Kutatási tevékenységet is folytatunk, melynek keretében vizsgáljuk az egyesület játékosainak gyorserő képességét.
A sporttevékenységek során a fizikai képességek közül az egyik legnagyobb szerepe a gyorserőnek van. A játékokban, a versenyekben az fog győzni, aki a feladatot minél hamarabb és minél nagyobb erővel hajtja végre. Igaz ez a rövid távú futások és az ugrások végrehajtására, de igaz a sportjátékok végzésekor a kitámasztásokra, irányváltoztatásokra, felugrásokra, cselezésekre is. Ezekben a mozgásformákban a lábak gyorsereje a meghatározó, tehát ennek a képességnek a fejlesztése kiemelkedően fontos feladata a testnevelő tanárnak, edzőnek egyaránt. Természetesen ez a képesség fejlődik maga a sportjátékok, versenyek, a legtöbb mozgás során is, de a cél mégis az, hogy önmagához képest mindenki legtöbbet fejlődjön. A feladat tehát az, hogy ezt a képességet a megfelelő módszerekkel, eszközökkel minél hatékonyabban növeljük. A láb gyorserejének fejlesztésére sokféle módszer alkalmas, de a mai gyermekeknél nem biztos, hogy tudjuk ezeket alkalmazni a fizikai és technikai hiányosságai miatt. Gondolok itt pl. az ugrókötél gyakorlatokra, ha nem tud a gyermek folyamatosan kötélhajtással szökdelni, akkor a feladat nem hatékony. Olyan módszert kell választani, amellyel a gyorserő a legjobban fejleszthető, és mindenkinél egyaránt alkalmazható. Erre az egyik leghatékonyabb módszer a sorozatszökdelés, mélybeugrás, azonban ezeknek a rendszeres alkalmazása fokozottan igénybe veszi a szervezetet (térdet, egyéb ízületeket), ami az idősebb, volt sportolóknál rengeteg panaszt okozott már. A mélybeugrásokat nem is ajánlatos a teljes csontosodás előtt végezni. Az élsporttal foglalkozó szakemberek véleménye gyakran az, hogy az élsport nem mindig egészséges, vagyis a felkészülés során olyan gyakorlatokat is végeznek a sportolók, a minél nagyobb teljesítmény elérése érdekében, amelyek az egészség rovására mennek, és az élsport abbahagyása után különféle panaszokat okozhatnak. A mai edzésmódszerekben, a sportoló egészségét szem előtt tartó edzők véleménye az, hogy a mélybeugrásokat a láb gyorserejének fejlesztésekor nélkülözni nem lehet, de utána pihenő időt kell adni a szervezetnek a regenerálódásra, vagyis ki kell utána hagyni néhány napot, ezért hetente egy vagy felkészülés alatt legfeljebb két alkalommal végezzük. A cél tehát az, hogy találjunk a mélybeugrás mellet vagy helyette olyan módszereket mellyel a gyorserő a legjobban és a legkisebb károsodással fejleszthető. A szakirodalomban már többféle módszer ismeretes, mi a guggolások hatékonyságát vizsgálnánk, összehasonlítva a mélybeugrásos sorozatszökdelésekkel.
1. A kutatás gyakorlati jelentőségének megfogalmazása
Ha a guggolásokkal a gyorserő legalább olyan hatékonyan fejleszthető, mint az előbb említett módszerekkel, akkor az iskolai testnevelésben, és az utánpótlás nevelésben ezt hatékonyan tudjuk alkalmazni. Ha nem, akkor meg az lehet a feladatunk, hogy az eddig használt módszereket az egészségkárosító hatásuk minimálisra csökkentése mellett hogyan alkalmazzuk, esetleg más módszerekkel kombináljuk. A kísérletünket a sportegyesületben végeznénk.
2. Az előzmények összefoglalása
A gyorsasági erőt Nádori (1980) így határozta meg: „ A gyorsasági erő alapvető jellemzője a viszonylag nagy ellenállások gyors izom-összehúzódással történő legyőzése. Ezért a gyorsasági erőkifejtések az aciklikus mozgásokban, mindenekelőtt az elrugaszkodásokban, gyors indulásokban, irányváltoztatásokban, dobásokban, húzásokban válnak döntő fontosságúvá. Jelentős a gyorsasági erő a vágtateljesítményekben, a felgyorsulásokban (sportjátékokban, evezésben, kajakozásban, kerékpározásban, rövid távú futásokban, úszásban, korcsolyázásban).”
A gyorserő fejlesztése ezért már régen foglalkoztatja a szakembereket (edzőket, kutatókat) a minél nagyobb teljesítmény elérése érdekében. A gyorserő mérése a kiválasztásnak is fontos része, de „fejlesztése is sok sportágban, versenyszámban (sportjátékok, küzdősportok, futások, ugrások, ütések stb.) alapvető feladat. Ezért eszközeinek és módszereinek különböző nézőpontú és ismételt áttekintése mindig időszerű.” (Harsányi, 2002.18.o.)
Harsányi szerint (2002.19.o.) a gyorserő fejlesztése érdekében a „ serdülőkor elején – célszerű megtanítani a súlyemelő gyakorlatok technikáját kb. 8-15 kg-os vasrudakkal, továbbá 20-25cm leugrási magasságból a mélybeugrás végrehajtási módját is.” A gyorserő-fejlesztésének három eszközét határozza meg:
– szökdelések
– guggolások
– mélybeugrások
Tihanyi szerint (1998) a gyorserő az a kondicionális képesség, amely a maximális statikus erő 30-40%-át jelentő terhelés mellett a legnagyobb teljesítmény (pl. az egyes elugrások legnagyobb magasságának) elérését lehetővé teszi. Alapelv, hogy a lábak gyorserejét minden sportágban eredményesen lehet fejleszteni csak a saját testtömeg legyőzésével járó gyakorlatokkal (pl. szökdelésekkel). A serdülőkor után azonban már a súlyzós és egyéb gyakorlatok biztosítják a továbbfejlődést.
Harsányi szerint (2002. 20.o.) „a térdhajlítás-nyújtás legbiztonságosabb erőfejlesztő gépben ülve, különösen akkor, ha a gerinc alsó részét egy ék is alátámasztja. Ezért itt lehet a – technikai oktatás után – a terhelés (80%) is. Az állványban csúszó rúddal történő guggolásnál nem kell egyensúlyt tartania a sportolónak, továbbá a rögzítőszögek megakadályozzák a súlyzó leesését is. Ezért ezek is biztonságos gyakorlatok. S éppen ezért magas külső terhelések mérhetők, illetve viselhetők el.”
3. A kutatás feltételei
Vizsgálati és mérési eljárások, módszerek
A lábak gyorserejének mérésére leggyakrabban használt módszerek (helyből távolugrás, helyből ötös ugrás páros lábbal, helyből ötös ugrás váltott lábbal, ötös ugrás nekifutás után váltott lábbal, súlypontemelkedés, 30 m, 60 m, 100 m síkfutás, 20 m ingafutás …) közül a helyből távolugrást, a súlypontemelkedést és a 30 m síkfutást mérését alkalmazzuk.
A helyből távolugrás leírása (Nádori, Derzsy, Fábián, Ozsváth, Rigler és Zsidegh 1989):
Alkalmazási terület: az alsó végtag dinamikus erejének mérése. Fetz és Kornexl (1978) mérési eredményei alapján a teszt megbízhatósági koefficiense 13-18 éveseknél 0,90-0,95, az objektivitási mutató 0,88- 0,94. Eszköz: cm beosztású mérőszalag.
Végrehajtás: a sportoló az elugróvonal (elugródeszka) mögé áll úgy, hogy lábfejével a vonalat nem érinti. Térdhajlítással és ezzel egyidejű páros karlendítéssel hátra hátsó rézsútos mélytartásba, előzetes lendület szerzéssel, erőteljes páros lábú elrugaszkodást és elugrást végez előre.
Értékelés: az atlétikai versenyszabályoknak megfelelően mérjük a talajfogás („utolsó nyom”) és az elugróvonal távolságát cm-ben.
Három kísérletből a legjobb eredmény számít.
A súlypontemelkedés mérése (Sargent ugrás):
Alkalmazási terület: az alsó végtag dinamikus erejének mérése. Fetz és Kornexi (1978) mérési eredményei alapján a teszt megbízhatósági koefficiense 13-14 éveseknél 0,90-0,95, az objektivitási együttható 0,88-0,94.
Eszköz: cm beosztású, falra illeszthető kartonlap, illetve egymástól 1 cm-re lévő, elmozdítható lapocskákból álló mérőoszlop(„legyező”).
Végrehajtás: a sportoló oldalt áll a falhoz, amelyre a váll magassága fölé egy cm- es beosztású kartonlapot, (skálát) illesztünk. Leolvassuk a fal felőli nyújtott kar keze középső ujjának azt a legnagyobb magasságát, amelyet a talajon állva sarkának a felemelése nélkül el tud érni. Ezt követően páros lábról, karlendítéssel helyből felugrást végez, és a fal felőli kézzel minél magasabban érinti a cm-skálát. A felugrással elért, valamint a talajtól mért érintőmagasságok különbsége – jó közelítéssel – megadja a felugrás magasságát cm-ben. A végrehajtás egyik változataként a „legyezőt” használjuk, ahol az ugrás magasságát az ujjak vége által elmozdított lapocska jelzi.
Értékelés: bemelegítés után három kísérleti lehetőséget adunk és a legnagyobb ugrás értékét jegyezzük fel.
30 m síkfutás térdelő rajttal (Nádori, Derzsy, Fábián, Ozsváth, Rigler és Zsidegh 1989):
Alkalmazási terület: a gyorsulási képesség vizsgálata. Fetz és Kornexl (1978) mérési eredményei alapján a 11-18 éves fiúknál a teszt megbízhatósági koefficiense 0,88-0,95, az objektivitási együttható 0,82- 0,90.
Eszköz: 30 m- es kimért pálya, stopperóra.
Végrehajtás: a sportolónak az atlétikai versenyszabályoknak megfelelően hangingerre kell rajtolnia és a lehető legrövidebb idő alatt teljesíteni a távot.
Értékelés: 2 végrehajtás közül a legjobb kísérlet eredménye 0,01s pontossággal.
A felmérést három csoportnál végezzük el, és az első felmérés után a három csoport, különböző feladatot kap. Az egyik csoport hat héten át, heti két alkalommal sorozatszökdelést végez mélybeugrással, a másik csoport szintén hat hétig, heti két alkalommal, társsal a nyakban guggolásokat végez, míg a harmadik csoport normál testnevelés órán vesz részt, ez lesz a kontroll csoport. A sorozatszökdelés 8 zsámolyon történik, minden másodikra felugorva, minden második élére állítottat átugorva (összesen 12 ugrás), alkalmanként 12 sorozat (1. ábra). A társsal a nyakban guggolás bordásfalnál történik vállszéles terpeszállásban, függőleges törzzsel, lábakkal 90°-os szögig guggolva, alkalmanként 4×12 guggolás (2. ábra). Hat hét után a felmérést újból elvégezzük, és mérjük a változást.
1. ábra
2. ábra
A vizsgálati személyek kiválasztásának szempontjai
A minta kiválasztása nem véletlenszerűen, hanem önkényes (szándékos) módszerrel történt. A Soproni Tigrisek Sportegyesület fiú kosárlabda csapatait választottam, akik rendszeresen versenyszerűen sportolók.
A vizsgálatba bevont személyek, intézmények
A vizsgálaton a Soproni Tigrisek Sport Egyesület fiú kosárlabda csapatainak játékosai és edzői (3 kolléga) vesznek részt.
A vizsgálathoz szükséges tárgyi feltételek
A helyből távolugrást és a súlypontemelkedést tornateremben, a 30 m futást udvaron mérjük fel. Szükséges eszközök: 1db 20 m-es mérőszalag, 1 db súlypontemelkedés-mérő, és 2 db stopperóra.
Az adatfeldolgozás módszerei
Az adatok feldolgozása során az alap statisztikai adatokon (átlag, medián, módusz) mellet alkalmazzuk az egymintás t-próbát a fejlődés megállapítására, és a 2 mintás t-próbát a kontroll csoporttal való összefüggések feltárására, esetleg a Welch- próbát.
4. A kutatás időtartama
2012. február – 2012. június. A felmérést február 2. hetében és május utolsó hetében végeznénk. A felmérés előtt történne a kutatás előkészítése (a szakirodalom áttekintése, felmérő lapok elkészítése, a felmérésben részt vevők felkészítése stb.), utána pedig júniustól a statisztikai elemzések és a következtetések megfogalmazása.
5. Más kutató csoportokkal való együttműködés
A statisztikai elemzésekbe, számításokba bevonnánk az egyesületünkben edzőként dolgozó matematika-, és informatika szakos kollégáinkat.
6. A kutatás költségvetése
A kutatásban részt vevők óradíja 3.000,- Ft lenne.
A kutatásra fordított idő:
– a szakirodalom tanulmányozása: 20 óra
– a felmérés előkészítése: 3 óra
– a felmérések elvégzése: 18 óra
– az adatok feldolgozása: 20 óra
– az eredmények összegzése: 20 óra
Összesen: 81 óra
Költségek összesen: 81 x 3.000,- Ft = 243.000,- Ft
7. A kutatási eredmények hasznosíthatóságára és publikálására vonatkozó elképzelések
A kutatási eredményeket elsősorban az edzéseinken próbáljuk hasznosítani a mindennapi munkánk során. A célunk az lenne, hogy a sportolók egészségkárosodását elkerülve hatékony módszert tudjunk alkalmazni a gyorserő fejlesztésére. Azt szeretnénk, hogy a sok szökdelés, mélybeugrások helyett – az ízületekre gyakorolt egészségkárosító hatása miatt – ha lehet, más módszert is találjunk. Különösebb szakmai folyóiratokban való publikálása nem lenne időszerű, hiszen az elmúlt 20 évben ezt a kérdést már nálunk alaposabban elemezték a külföldi és hazai kutatók. Ha lényeges és új megállapításokhoz jutnánk, akkor a szakmai, esetleg sportági továbbképzéseken számolhatnánk be a kísérlet eredményeiről.
Irodalom
Fetz, F. és Kornexl, E.: Sportmotorische Testes. Bad Hamburg, 1978.
Harsányi L. (2002): A gyorserő fejlesztés eszközei és módszerei, Magyar Edző, 2.sz. 18-26.
Nádori L. (1980): Edzéselmélet és módszertan, Budapest, 57.
Nádori L., Derzsi B., Fábián Gy., Ozsváth K., Rigler E., Zsidegh M. (1989): Sportképességek mérése, Budapest, 124-136.
Tihanyi J. (1998): A robbanékony és a gyorserő fejlesztésének a módszerei, Magyar Edző, 3.sz. 3-10.
Tompa F. szerk. (2001): Útmutató a tanulók fizikai és motorikus képességeinek méréséhez (OM), Útmutató az 5-18 éves magyar tanulók fizikai állapotának felméréséhez 7-25.
Melléklet
1.sz melléklet (a felmérés táblázata)
Helyből távol (cm) | Súlypontemel.(cm) | 30 m futás(0,01s) | |||||
Sorsz. | Név | 1. | 2. | 1. | 2. | 1. | 2. |
1. | |||||||
2. | |||||||
3. | |||||||
4. | |||||||
5. | |||||||
6. | |||||||
7. | |||||||
8. | |||||||
9. | |||||||
10. | |||||||
11. | |||||||
12. | |||||||
13. | |||||||
14. | |||||||
15. | |||||||
16. | |||||||
17. | |||||||
18. | |||||||
19. | |||||||
20. | |||||||
21. | |||||||
22. | |||||||
23. | |||||||
24. | |||||||
25. | |||||||
26. | |||||||
27. | |||||||
28. | |||||||
29. | |||||||
30. | |||||||
Átlag | |||||||
Medián | |||||||
Szórás |
Minden hónapban saját belső képzéseket is tartunk, ahol az edzők különböző szakterületről tartanak előadást kollégáiknak.
Eddigi témáink:
· Agresszív támadás és védekezés
· Dobások oktatása
· Játékosok motiválása
· Egy-egy elleni támadójáték tanítása
· Elzárások és azok védése
· Cselezés, labdavezetés
· Labdaátadások gyakorlása az utánpótlás korosztályokban
Terveink között szerepel magyar és külföldi szakemberek előadásainak megszervezése. Mészáros Lajos, Stefan Karadzsics meghívását a következő hónapokban tervezzük.
Fontosnak tartjuk a sportpszichológiai felkészítését mind a sportolóknak, mind a szakembereknek, ezért tréningek tartása, szakemberek pszichológiai felkészítése, vizsgálatok, kutatások céljából kötöttünk megállapodást a Nyugat-Magyarországi Egyetem Neveléstudományi és Pszichológiai Intézetével.